Nagyapám a téeszbe járt, nagyapámat egyszer majdnem lelőtte egy Grisa, nagyapám a földúton a kocsmába szökött, nagyapám éjfélkor fagyott pörköltöket evett.
Apám a téeszbe járt, apámnak rotakapája volt, apám a kertek alatt átszökött a kocsmába, apám éjfélkor fagyott pörköltöket evett.
Én a szerkesztőségbe járok, énnekem dedikált példányom van a Watchmenből, kocsmába a 112-es/8-as BKV-viszonylattal járulok el: magamat éjféltájt gyakran kapom fagyott pörköltök fogyasztásán.
Nekem tehát ezek szerint génem van. Ami, ha kopik is: a velejét legalább megtartja.
Manapság olyan kevés dolog nem kopik el teljesen.
A fagyott pörköltök fogyasztása rituálé, s mint ilyen, általában apáról-fiúra öröklődik. Nagyon fontos például, hogy előtte a kocsmába elszökjünk. A kocsma a pörköltnek a málnaszájú nőszemély, a lekvárölű-fehérmájú vászoncseléd, aki szerelmi nedveket forral, és az ötödik sör után kerek, bestiális tomporát riszálva a pörköltnek a gyomrunkban megágyaz. A zabálás, tudja mindenki: dugás. A nyelés s a falás is nyalás, nincs ebben új, ám hogy ebből a násztáncból reggelre mi lesz, azt az asszonyállat helyett már csak a jóisten látja.
A férfi mondhatni megcsalni oson ki éjfélkor a konyhába..jpg)
A settenkedés pont ezért a rituálé része. Nem akarjuk a balhét: a pörköltnek mégsem súghatja oda az ember, ha vele in flagranti kapják, hogy mondd, hogy a húgom vagy, mondd, hogy a húgom vagy. A férfi a félreértések elkerülése végett lopakszik, sötétben, az éjféli liezonhoz kiöltözve. Mint egy Ádám az alma előtt: egy szál faszban. Schneider Mátyás fuvarozó, a pörköltözés első doktora 1932-ben már lefektette az alapokat: „Hogy én, a pörköltöm tiszteletére szmokingot vegyek fel?! Soha, érted mama? Soha!” Az óbudai Cérna hangdalárda megbecsült tagja nem mondott ostobaságot, nekünk pedig pecsétes papírunk van arról, hogy fagyott pörköltöt a nyitott hűtőből éjfélkor fogyasztani csakis lógó pöccsel szabad. Mert az a gatyátlan szabadság, amit akkor érez az ember, többet ér, mint két, sötét anyagot lehelő fekete lyuk közé szorulva lesni, miként születik egy porhanyós, süteményszagú galaxis.
A pörkölt milyensége ebben a kérdésben, ha nem is másodlagos, de személyfüggő. Aki a birkára esküszik: faggyúimádó, az asszonyokra Zrínyiként tör, kártyában kedvence az ulti. Aki a disznót preferálja: harapós, de jó ember, morog, ha rendőrt lát, a postán pedig turakszik. A csirkés meghúzódó, általában hivatalnok, nőügyei nincsenek, kedvence a diszkómuzsika. Az egészben a lényeg: a fagyás, a hideg hús elszopogatása, a szaftfagyi, a zsírgombóc. S a kovászos uborka, amin a hűtő wattja úgy csillan meg, mint szentképeken a gyertyafény.
Kísérő, ha van, sör csakis: az ötödik, a nyolcadik, fene tudja. Utána viszont mehetünk álmodni - mert nincs is szebb annál, ahogy megkeféled a gótikába possult sárkányszüzeket, s utána tétlenül nézed, fertelmes pofájukkal miként zabálnak fel.
(olvasói UPDATE, asszonyi tollból, tiszta ételpornó: "...mellékesen megjegyezném, hogy ez egyszál csöcsben is oly igaz, hogy csak na, de settenkedésről szó sincs, meg sörről se, almapaprikáról annál inkább, meg eszeveszett csuklásról, kenyér nyista, hideg nokedli azért beficcen, részegen hazatérve mindig: időnként úgy hiszem a legjobb pillanat ez a főzésre is, ám felkelés után, mikor az egész konyha paradicsomlében úszik, már kevésbé")
