Itt a nyár, a lányok melle között sós ízű gyúelegy gyűlik, felkerülnek a szalmakalapok, a napszemüvegek és lekerülnek a bikinifelsők, a Legénykonyha stábja ilyenkor kiköltözik a kertbe, hatalmas, halott állatokból álló húsokat pácolni és grillezni, foci EB-t nézni, Prometheust nézni a hűvös moziba vissza, ócska bérházak gangján üldögélni egy pohár rozéval, szóval megpróbálni túlélni az elkövetkezendő harminc évet a sivítozó gyerekkel, a házsártos felséggel, szívinfarktussal és a válsággal.

Ilyenkor már lehet kapni értelmes áron paradicsomot és paprikát a piacon, aminek már van valami íze is, magyarán lehet úgy beleharapni, hogy az ember ne csak a permetezőszert és a vizet érezze benne. A lecsó tipikus férfikaja: könnyű, gyors, azt teszel bele, amit akarsz, egyszerű megcsinálni, lehet randa, de nehéz elrontani.

A fineszes stahljuditok a lecsóhoz lehúzzák a paradicsom bőrét, amit forró vízbe tesznek, hogy könnyebben lejöjjön, de a rozétól kótyagos, negyvenfokos melegben izzadó, félmeztelen panelcsótánytól ezt nem lehet elvárni, ő csak belehullajtja könnyeit a hagyma felvagdalása közben a tálba, meg a mellszőrét kicsit belefőzi, de ez már nem zavar senkit az Eb nézése közben.

Ami most következik, annak olvasása után bármely kifinomult gasztroblogger a szívéhez kapna, ugyanis ez a prosztó megoldás, amit itt leírunk. A lecsó, az igazi panellecsó nem tűri a finomkodást, nem kell bele cayenne bors, sem drága bor: oda kell baszni a rezsóra, összerottyantani a zöldségeknek ezt a csodás elegyét és bezabálni, vastag fehér kenyérrel, szuszogva-izzadva, mert csíp, mint az állat és hozzá kibaszott meleg van.

A hagymát nem kell kicsi kockákra vágni, elég csak úgy össze-vissza, aztán bele egy mély serpenyőbe, rá a cukkinit (ha nagyon elegáns vagy és nincs elég paprika otthon). A cukkinit nem árt hosszában félbevágni és aztán leszeletelni, mert így is lesz vagy húsz perc, mire megpuhul a serpenyőben. Addigra a hagyma is üveges lesz. Félúton beleteheted a kicsumázott TV-paprikát és - nagyonfigyelem! - bogyiszlóit is, de abból maximum egy-két darabot. Ha igazi bogyiszlói, akkor elég lesz max kettő, mert kifelé is csípni fog.

A paprika is puhul közben megsózni, megborsozni - hogy mennyire, rád bízom - , több fűszer nem is nagyon kell bele. Az ínyence tehetnek bele zöld fűszereket, de nem kell vele vesződni.

Amíg puhul, paradicsomot felvágni, aztán a puha zöldséges katyvaszra önteni. Még főzni egy darabig. Ízlés szerint ráverni néhány tojást. Ízlés szerint a cukkinivel együtt, az elején belekarikázni némi kolbászt. Arra vigyázni, ne süljön oda, mert a kolbász odaégve keserű.

Ennyi.

Kibaszni az asztalra a serpenyőt, nagy kanállal szedni mindenkinek, vágni kenyeret és betolni.