Mit hámozzam: a szakácskönyv mifelénk szívügy. Nem a mindenféle simisumi  receptgyűjteményekről, celebdagasztókról, sztárszomorítókról beszélek - a jelek arra mutatnak, hogy a közéletben cirkuszi majom csak abból lehet, aki összetúr a netről 10-20 felejthető recipét, s azokat egy kőtábla méretű, sok csecse képpel kicsicsázott, de mindenekelőtt baromi drága szakácskönyvön keresztül a privát szféránkba belehányja.

Enni jó, és például töltött káposztát is jó enni, amivel csak azért huzakodom elő, mert egyrészt kedves a gyomromnak, másrészről viszont tőlem jobbra, a konyha emelkedett félhomályában éppen az rotyog. A töltött káposzta illatozik, forr, színe veres: tehát van. Csakhogy a töltött káposzta szintúgy volt is; nem csupán szaggal, ízzel, bukéval, hanem múlttal, illetve (mint az éteri dolgok általában) históriával rendelkezik. A hazai gasztronómia hatalmas adóssága ez, már a historizmus, a nemzet s a világ ínytörténetének összeírása, a régi idők konyháiban való körbeszaglászás, az "ételiség" szanaszét gubancolódott szálainak pofás gombolyagba tekerése.

Hiánypotlás az, ami manapság folyik tehát - legyen szó Váncsa István lassan (remélhetőleg) trilógiává érő konyhamaratonjáról, vagy a most tárgyalt kötetről: címe Ede a Levesben, a "122 eredeti recepten túl" nem kevesebbet, mint tőrőlmetszett gasztrokrimiket ígér. Cserna-Szabó András és Fehér Béla könyvének címlapján úgy áll a decens fiatalember a disznótoros hardver mögött, mintha egy Sergio Leone-westernben töltené a hurkát, és ez a véresen komolytalan stílus egészen az utolsó oldalakig kitart - az Ede a levesben egyszerre szórakoztató irodalom és páratlan türelemmel összenyomozott adatok lexikális igénnyel megpörköltölt gyűjteménye. Cserna-Szabó pontosan abban az életimádatba pácolt stílben és ott folytatja, ahol a Levin körút című novella és esszégyűjteményében abbahagyta volt: mert mennyire hungarikum például a pacal? Pont kerül végre a nagy kocsonyakérdés végére? És ha már szakácskönyv: mi a helyzet a magyar receptgyűjtemények történetével?

Cserna-Szabóék lubickolnak a kérdésekben - mondom, meglehetősen dzsindzsás a magyar konyhatörténet, de amíg valaki legalább megpróbálja kifőzni a válaszokat, nagy baj nem lehet. Amennyiben Önt gyakran ragadja magával az étel, a pörköltpecsét és a korgó gyomor filozófiája, az Ede a Levesben tökéletes választás lehet.

Van-e szentje a töltött káposztának?