...én meg még mindig nem tértem magamhoz. A hűtő tele van ugyanis hússal, mert megöltünk néhány állatot, csak úgy, heppből, meg azért is, mert pogányok vagyunk. A böjti alapvetések épp ezért (vagy ennek ellenére) még mindig nem teljesen tiszták: mondhatni a vallási böjt (napi egyszeri étkezés, kenyér és víz, szexuális mámortól mentes korbácsütések gyakorlása) és a belvárosi nyúédzses hippilányok (fű, fa, virág, partidrog, lé, bogáncs, férfiszív) közös játszóterén bólogató libikókán csücsülök. És pislogok, hogy miva'.
(Vifonlevest lehet? S ha kacsás? Gyúrósfehérje? Tojás? Ház, szokás, oszt annyi?)
Tegnap paradicsomos káposzta volt a menü mindenesetre, tegnapelőtt meg fogkhagymás borsófőzelék, ami talán a legegyszerűbb, háromdarabos főzelékpuzzle, amit nagyanyánk valaha a fejünkben összerakott. 
A kiskertbe kimész, csicsereg a tyúk, háttérben szolid disznóröfögés keveredik a traktorzajba el, s miután a zsenge borsók tengere alól ízléses, korábban fekete, manapság kicsit gwuegf gumicsizmád belső oldalának felső egyharmad részével anyád macskáját a fenébe elrúgod, teleszeded a cekkert. A miénké lett borsóval besétálsz, és nagyanyádtól megkérdezed, hogy pontosan akkor mi a tököm az a rántás. Mama. Nagyanyád lehalkítja a tévét, Fásy Ádám méltatlankodik. Hogy a rántás. Mama. Amivel a főzelék. Nagyanyád elmagyarázza. Fásy Zsüli hozzáfűzi, hogy hozzád visszahúz a szívem, csak azt súgja, Hotel Silver, de igyekszel ezt figyelmen kívül hagyni, legyél bármennyire Asperger-szindrómás.
Oké.
Borsót szemeled, nótára, mint az asszonyok a Pávakörben, aztán pont annyi vízben, hogy a lemészárolt, méregtől zöld manófejeket ellepje, felfőzöd azokat. Fokhagymát teszel hozzá, dögivel. Amíg az forr, RÁÁÁNTÁÁÁS: olajon a három evőkanál lisztet aranybarnára kevergeted palacsintasütő hardveren, nem fekete, aranybarna, nyüszíti még nagyanyád (nagyanyánk) a szobából. Közben kész a borsó, a rántáshoz paprikát keversz, apróra vágott petrezselyemzöldet, belezuttyintod, rá a puhára főtt borsókra, a manók meg értetlenkednek, hogy ez már azért mi a fasz: nem elég a jó pali betyár, hát senki sem számított a spanyol inkvizícióra! Te meg kicsit még rotyogtatsz, a kész főzelékre tejfelt rettyintesz, és falsz. Utána meg éhesen lesel a hűtő felé, mert pogányok vagytok, csak te meg egy fasz is, hogy ilyen marhaságot, mint a böjt, a fejedbe beleveszel, mikor a hűtő, az tele van hússal: és így tovább, és így tovább.
(Holnap végre pontot teszünk a fagyott pörköltök egy szál faszban való éjféli elfogyasztásának végtelen jinjangként tekeredő körmondatára különben.)
