Különben meg olyan régen hazudom már, hogy tudok főzni, vagyis hogy főzni én tudok, hogy közben tényleg megtanultam, illetve van olyan, amit nem baszok el. A főzés nálam mellyből fakad, ami olykor női. Olykor meg az enyém, nem beszélve arról, ami alatta van, különböző belső szervek, például a szív.
Hogy én bizonyítani akarom, hogy legény vagyok, nem anyámasszonykatonája. Hogy van bennem kurázsi. Attól főzök én, a főzés ettől lesz férfias, nem attól, hogy bebaszva műveljük. Bár abban is akad potenciál bőven.
(gyönyörű livilavilovak.)
Miért imponál a csajoknak, ha a faszi főzni hívja őket fel? Mert ma például ez lesz: sóban-kakukkfűben felkompótolt csirkét (combot) sütök majd 230 fokon, előmeleg tepsin, mellé pedig lecsőt teszek lófaszkrumpli meg prolipüré helyett. A lemosott csirkét a forró, sós vízben hagyom kihűlni, nem főzöm tehát, hanem aszalom, ezt nemhogy fransziául nemtom mipöcs, de ha ügyes vagyok (férfias), a csirke szétázni sem fog. Aztán kiszedem, letörlöm szárazra, hagyom hűlni, közben rotyog már a lecsó (szottya lesz, nem szaftja), borssal bekenem a combot, kicsi durva só, bele a jénaiba, száras kakukkfű mellé fokhagyma meg lehéjazott citrom egészben, negyven percig fedővel, aztán köbö 25 percig anélkül rásütök.
Osztámen. Örömrecipe, fakalapács: az ember a sürgés közben mégis azt érzi, hogy nézik, hogy látják benne a faszit, hogy a jányban virágba borul valami a bimbó alatt, ami pedig a vért olyan belső szerveimbe kergeti, mint például.
Igazából tegnap dugtam, csak azért volt az egész, meg gondoltam szólok.
