Legénykonyha

- mert a csajom azt találta ki, hogy haragszik rám.

Van csajom. Elvileg vagyunk, de. És itt a de van, hogy a szövegkörnyezetben van egy de. Az van.

Nem értem, mondjuk a malacsültet sem értem, de az legalább létezik, átsül, fokhagymázódik. Humorizál. Egész sülteket akarok, nem hapcifalatot.

Mit szeretek az ételben? hogy nem akar semmit. hogy békében hagy. De szó szerint.

Buddhává tudom enni magam.

Mit szeretek az életben?

Hogy Isten tud lenni egy pacal. Például a Kispiac bisztróban, vagy mi a jóisten a neve, asszem Kispiac, ott adták az első pacalt, ami nem apámé, és pesten ízlett. De tényleg.

Különben meg olyan régen hazudom már, hogy tudok főzni, vagyis hogy főzni én tudok, hogy közben tényleg megtanultam, illetve van olyan, amit nem baszok el. A főzés nálam mellyből fakad, ami olykor női. Olykor meg az enyém, nem beszélve arról, ami alatta van, különböző belső szervek, például a szív.

Hogy én bizonyítani akarom, hogy legény vagyok, nem anyámasszonykatonája. Hogy van bennem kurázsi. Attól főzök én, a főzés ettől lesz férfias, nem attól, hogy bebaszva műveljük. Bár abban is akad potenciál bőven.

(gyönyörű livilavilovak.)

Miért imponál a csajoknak, ha a faszi főzni hívja őket fel? Mert ma például ez lesz: sóban-kakukkfűben felkompótolt csirkét (combot) sütök majd 230 fokon, előmeleg tepsin, mellé pedig lecsőt teszek lófaszkrumpli meg prolipüré helyett. A lemosott csirkét a forró, sós vízben hagyom kihűlni, nem főzöm tehát, hanem aszalom, ezt nemhogy fransziául nemtom mipöcs, de ha ügyes vagyok (férfias), a csirke szétázni sem fog. Aztán kiszedem, letörlöm szárazra, hagyom hűlni, közben rotyog már a lecsó (szottya lesz, nem szaftja), borssal bekenem a combot, kicsi durva só, bele a jénaiba, száras kakukkfű mellé fokhagyma meg lehéjazott citrom egészben, negyven percig fedővel, aztán köbö 25 percig anélkül rásütök.

Osztámen. Örömrecipe, fakalapács: az ember a sürgés közben mégis azt érzi, hogy nézik, hogy látják benne a faszit, hogy a jányban virágba borul valami a bimbó alatt, ami pedig a vért olyan belső szerveimbe kergeti, mint például.

Igazából tegnap dugtam, csak azért volt az egész, meg gondoltam szólok.

Különben meg költözünk, sashegyre néző kitűnő albérletet valaki?

Énnekem azt hiszem elegem van.

Nem kámpicsorodni akarok, szájamat húzni, csak írni, csak addig nem gondolni a félelmeimre, amíg írok. Pontosabban.

Ezért szeretek főzni is. Például ezért szeretem a talpasomlettet: mert amíg pepecselek, addig a lélekben kuss van. Addig nincs elegem. Addig elsózok, elcukrozok, túlkeverem, elégetem, szétzsírozom. De elbaszni az ételt valójában nem lehet: maximum annyi történik ugye, hogy éhen maradunk. Maradok. Egyedül. Ha nem többnek főzünk, csak  magunknak, ami a legénykonyha leglényege ugyebár, akkor nem bántunk meg senkit. 

Én már nem akarok megbántani senkit többet.

Talpasomlettet az ember úgy csinál, hogy egyedül lesz. Két lehetőség van olyankor: megpróbál nem egyedül lenni, és akkor reggelire a kisasszonynak talpasomlettet kuktál. Ha nem jön össze: önnönmagának ritkán szórakozik órákig, de előfordul - ez a második opció. Krumplit főz mindenesetre, egyet, kettőt, amit, ha készen van, vagy inkább előtte, karikára szeletel. A krumplit később megforgatja forró tűzön teflonyban, majd erre veri rá a kicsi liszttel felvert tojást. És voltaképp azt csinál, amit akar: énfelőlem aztán kéményseprőt is tehet bele, szeletelve, ízlésesen. A talpa a lényeg, és sonkával szoktam, kis cukor mehet, sok fokhagyma, különben széttúrni sem szabad, egészben marad, hogy jól feldagadjon, mint a fasz.

Részegen vicces főzni, de nem feltétlenül eredményes.

Hanyadjára indulok újra? harmadjára.

Menni fog? nem tudom

Lesz pacalvadászat? lesz

henteselés? mészárolás. lesz.

van a végére egy kép? Van.

Tán a tejlevesről kéne szólni.

Amikor még voltak nyarak, és a nyarakban ott pumpált a gyerekség, és voltak ízek, meg szagok: például volt íze a zöld színnek, szaga volt a napsárgának; akkor énnekem a nagyanyám tejlevest főzött, s örült neki.

S örült, s az öröméből fakadott a tejleves.

Meg a kutyavonyításból.

Nincs ebben was ist das, a nagymamák örülősek, van bennük kegyfaktor, s 400200 kegyfaktoros volt az én nagymamám, soseleégős, ezüst utazó, marvelhős, enyim. Univerzumomba való.

 Nem emlékszem pontosan, de mintha az én nagymamám valami kifőzdében lett volna teddide, csak a zörgő fém ételhordó rémlik, aminek három epizódja volt:

- a bevezetés

- a tárgyalás

- meg nagyapám, amikor elaludt, délután rendszerint, és a nagyapám olyan volt, hogy horkolt, ha tejlevesre kényszerítette a nagyanyám, de nem csak akkor mondjuk. Mert horkolt.

Volt a tejlevesben valami varázslat, benne volt, hogy ilyet csak asszony forralhat össze, hogy a férfinak a tejlevessel dolga nincs, hogy a tejleves neki csak élveznivaló, nyammogást elősegítő grufuty, hogy a nő a tejleves maga, felkészített erre a nagyanyám, hogy az asszony édes, mint a méz, harapnivaló, mint a leveles tészta, és fehér, akár a hó.

Asszony: forralj, cukrozz, a kicsapódó laktózt kezeld fakanállal, édesíts megint, tésztázz, tán betűvel, mindegy, és mikor felzabáltak, hiányozz, akár függőnek a narkotikum.

a konyhában sose szégyelld magad.

...életem legszebb nyaráról, holott közben az talán az utolsó mezőtúri wan2 idején esett meg: meztelenül rohangáltunk a telken, mint a kismacskák. Who screw you in the ground

A legénykonyha megsajnálta magát, és elvonult a serpenyők mögé, sírni, oszt hallgatja, ahogy a szíve a sercegő hurkazsírba belefúl. Az így hangzik, hogy:

Miért nem ír a legénykonyha gyakrabban? 

Miért nem lesz tökös legény (konyha), miért nem ír a zsírról, meg arról, hogy a pörkölttel igenis lehet bókolni?kérdezi a fehérnép.

Miért nem szeretik a Legénykonyhát a régi barátai?

Miért nem szereti az sem, akivel jó volt?

A Legénykonyha most például vesz egy CB350-es hondát, az égen összeállások vannak, mikor lekezel a váltópénzzel, keze seggig gépzsíros:

- Ínye, kicsúszik a kezemből az élet!!! - mondaná, ha a nagyapjával horgászna épp, ahogy álmában teszi, néha, mikor a dögös kiönt, és tiszta mississipi, és a nagyapja hajó, és ő meg kapitány, és a honda pedig kifullad lassan, megfullad lassan, ahogy az elhagyások szoktak, ekképp:

- brumm-brumm.

Az elhagyás olyan dolog, hogy sosem tudhatod, mikor karvaly. Pre-para a preparátum előtt. Kitömjük, ami volt, állatmenhely rozsdásodó gépökrökből, sírunk, ha mellette elmegyünk a busszal, de különben le van szarva. Majd gyújtok gyertyát.

A faggyú is zsír!

Egyszer a Legénykonyhának megjelent álmában a nagyapja: garabonciás diák volt, a Legénykonyha meg éppen felállt egy dugásból (a feleségével)dupla zárójel, végén pontosvessző) az utca a napra nézett, a szoba a napra nézett, a rokonság a napra nézett, és a nagyapám, a legénykonyha nagyapja, aki rozsdás fogóval vette bőrét a Dögösből lehorgászott törpeharcsának, ekképp áldozva neki egyúttal, a nap volt, és besétált a Dózsa György utcán, integetett, mint a pápa, és mindenki örült, és jómagam, a Legénykonyha kivonultam, kā es ádámban, pőrén, faszban, de a Legénykonyha nagyapja, aki az enyém, de a Tied is, mert neked adtam, örült, mint aki örül, mint aki nagyon örül, mint aki rendkívül örül, és a rengeteg rokonok között, még azok között is, akik már nem beszélnek egymással, de most mégis, megsimogatta a Legénykonyha arcát, és azt mondta:

- Édes öregem, olyan lettél, amilyennek akartam.

A Legénykonyha azóta tudja, hogy kell a tökéletes reggelit elkészíteni.

a tökéletes reggeli ugyanis egy honda cb350-es elfogyasztásából áll: ami áll: kis gyulai májkrémből, kis tejfölből, amit elkeverünk rengeteg borssal, és a májkrémhez csapjuk hozzá; az ELEGYET rákenjünk a csabacsűdi boltban reggel hétkor ezüsthajjal megvásárolt félkiflire, a ruszki melegszendvicssütőt pontosan hajnali négykor befűtjük, mint ahogy a szerelmet szokás, meg a halászatot, meg a veres zsigulit, ami a ház előtt, és sajtot reszelünk: annyira mindegy, a trappista kapható, azt a kiflire rá, és olyankor tudható, minden máson túl érezni, hogy kivirágos kireggel van végre tényleg.

brumm. brumm.

Itt a nyár, a lányok melle között sós ízű gyúelegy gyűlik, felkerülnek a szalmakalapok, a napszemüvegek és lekerülnek a bikinifelsők, a Legénykonyha stábja ilyenkor kiköltözik a kertbe, hatalmas, halott állatokból álló húsokat pácolni és grillezni, foci EB-t nézni, Prometheust nézni a hűvös moziba vissza, ócska bérházak gangján üldögélni egy pohár rozéval, szóval megpróbálni túlélni az elkövetkezendő harminc évet a sivítozó gyerekkel, a házsártos felséggel, szívinfarktussal és a válsággal.

Ilyenkor már lehet kapni értelmes áron paradicsomot és paprikát a piacon, aminek már van valami íze is, magyarán lehet úgy beleharapni, hogy az ember ne csak a permetezőszert és a vizet érezze benne. A lecsó tipikus férfikaja: könnyű, gyors, azt teszel bele, amit akarsz, egyszerű megcsinálni, lehet randa, de nehéz elrontani.

A fineszes stahljuditok a lecsóhoz lehúzzák a paradicsom bőrét, amit forró vízbe tesznek, hogy könnyebben lejöjjön, de a rozétól kótyagos, negyvenfokos melegben izzadó, félmeztelen panelcsótánytól ezt nem lehet elvárni, ő csak belehullajtja könnyeit a hagyma felvagdalása közben a tálba, meg a mellszőrét kicsit belefőzi, de ez már nem zavar senkit az Eb nézése közben.

Ami most következik, annak olvasása után bármely kifinomult gasztroblogger a szívéhez kapna, ugyanis ez a prosztó megoldás, amit itt leírunk. A lecsó, az igazi panellecsó nem tűri a finomkodást, nem kell bele cayenne bors, sem drága bor: oda kell baszni a rezsóra, összerottyantani a zöldségeknek ezt a csodás elegyét és bezabálni, vastag fehér kenyérrel, szuszogva-izzadva, mert csíp, mint az állat és hozzá kibaszott meleg van.

A hagymát nem kell kicsi kockákra vágni, elég csak úgy össze-vissza, aztán bele egy mély serpenyőbe, rá a cukkinit (ha nagyon elegáns vagy és nincs elég paprika otthon). A cukkinit nem árt hosszában félbevágni és aztán leszeletelni, mert így is lesz vagy húsz perc, mire megpuhul a serpenyőben. Addigra a hagyma is üveges lesz. Félúton beleteheted a kicsumázott TV-paprikát és - nagyonfigyelem! - bogyiszlóit is, de abból maximum egy-két darabot. Ha igazi bogyiszlói, akkor elég lesz max kettő, mert kifelé is csípni fog.

A paprika is puhul közben megsózni, megborsozni - hogy mennyire, rád bízom - , több fűszer nem is nagyon kell bele. Az ínyence tehetnek bele zöld fűszereket, de nem kell vele vesződni.

Amíg puhul, paradicsomot felvágni, aztán a puha zöldséges katyvaszra önteni. Még főzni egy darabig. Ízlés szerint ráverni néhány tojást. Ízlés szerint a cukkinivel együtt, az elején belekarikázni némi kolbászt. Arra vigyázni, ne süljön oda, mert a kolbász odaégve keserű.

Ennyi.

Kibaszni az asztalra a serpenyőt, nagy kanállal szedni mindenkinek, vágni kenyeret és betolni.

fényképezte: Luigi Kuveiller.

(A két Pista mezze közben degeszre fúl, de az élet Gozón csodaszép)

Az embernek az életszakaszokon túl korszakai vannak – amikor úgy rajong, tudják, mint egy bakfis a Beatlesért. Jómagam ebben épp ott tartok, hogy köröttem általában akad valami Váncsa. Napja válogatja, hogy miféle – hol egész kötetnyi Váncsám van, hol egy recept, zakózsebbe varrva, néha a mester által megjavasolt készétel a gyomorban.
Váncsa István Máltán énnekem a mezze volt. A jeles autor Lakoma című, immáron második konyhai kiskátéjában a mezze dicséretes tradíciója bőven kifejtésre kerül, a lényeg azonban ez: miképp kerüljük el a dőzshalált az előétel(ek)től a feketekávéig tartó két-három óra alatt úgy, hogy közben 10-12 fogással a gyomrunkon át a szívünkig rágták el maguk a szakácsok.

Ha Máltának irodalmi alakot keresünk alteregóul, kérhetjük például Örkény István segítségét – egyik egypercesében a drága, aranyos Hornyák urat végül a zártosztályra kergető hegesztőmunkás legfőbb tulajdonsága, hogy amihez a foga nem fűlik, azt megcselekedni egyszerűen képtelen. Ergo: boldog. Málta a már tárgyalt török, arab, európai hagyományokból is csupán azt tartotta meg, ami tetszetős volt, s a szívének kedves – ilyen például az órákon át tartó, laktató és családias étkezés intézménye is.
A máltai, ha férfi, átlag 76 évet él, a nők 82-ig meg sem állnak. Csak úgy mondom.

Az étel- és az életszeretet a szigeteken jó szomszédok – Máltán az eledelért rajongani illik. Egy átlag menüsort babrémmel indítanak, melynek neve bigilla, hozzá vékony, ropogósra sült kenyérféle dukál. (Az igazi máltai kenyér különben egész fejezetet érdemelne: kívül ropog, belül puha, s akkora lukak laknak benne, hogy abban egy hazai pék irigységtől veres feje simán elveszik.) A bigillához hasonló kencékből érkezik még vagy három, közben néma csend, dolgozni csak az örlőfog vágy, kivéve, ha a szakács kifárad hozzánk a lábasok mögül, és a hogylétünk után érdeklődik. Victor, a Ta’ Victor étterem tulajdonosa nem rest: magyaráz, irányít és utat mutat a menü cuppogós útvesztőjében, mi pedig azért nem lelkendezünk csupán, mert alig győzünk nyelni.

A „Ta” előtag különben birtokos jelzőként funkcionál, vagyis a figyelmet arra hívja fel, hogy ez az étterem a Victoré. A máltai nemzet egyéb mindeneken túl még büszke is, ha nem mondtam volna.

Victor étterme Marsaxlok főterén lelhető fel. Az apró halászfalu talán legjobb risztorantéja olyan tradicionális máltai kajákkal ajnározza a vendégeit, mint például a Fenek bil-gbeiniet u z-zalzett-Malti, ami a legkitűnőbb nyúlpecsenye mindközül, amit valaha ettem. Vagy ott van főételnek a Haruf-il Forn, ami a bárányt jelöli (de még hogy.) A magyar persze nem szokott hozzá, hogy a séf csak úgy szóba elegyedjen, ezért gyanús, hogy ez a bőszen gesztikuláló, kötényes manus valójában mit akar, mikor azon a csiripelő madárnyelvén az épp telepofával fogyasztott zalzett ta’malta, azaz a borsos, a mi debrecenink távoli kuzinjaként is beazonosítható kolbászka receptjét ismerteti.
A máltai kolbász receptje:
- darált sertéshúshoz
 - só
- és „kosbor”, ami „kerek, mint a bors”. Ezt Victor mondta, s az ebéd közben szépen adagolt, helyi, körülbelül 4 százalékos pilseni Cisk rávett, hogy inkább ne kérdezősködjek. (Ha valaki megtenné, Victor étterme könnyedén fellelhető a Facebookon.)

Az előételek között általában előkelő helyen szerepel a hobz biz zejt, azaz az olivás-tonhalas kenyér, illetve a paradicsom – kenyér – kapribogyó –kecskesajt kombó: maradjunk annyiban, hogy amit itthon paradicsom néven a multik polcain feszít, randa, galád, hazug csaló, a paradicsom nevet sutyiban vette fel, mert egy balul elsült adómutyi miatt családjával minálunk álnéven bujkál. A máltai paradicsomnak ellenben – lásd fentebb: Málta és a színek – íze van, lelke van, bukéja, az ember nem is sértené meg azzal, hogy beleharap, így inkább egészben falja fel.

A kecskesajt szintén külön kisregény, ősi hagyomány a szigeteken, így, vagy tán legfőképp Gozón is, ahol Rikardu éttermében (lásd: „Ta’”) a legfrissebb, aznap elkészült gbejnát is elfogyaszthatja a jóra éhes nagyérdemű. Rikardu farmján évtizedek óta fejik, fölözik, pihentetik, szárítják a szélben, majd adják el a szeplőtlen sajtot, melyet különböző ízesítéssel (durvára tört bors, szárított paradicsom, hagyma, mindezt olívaolajjal feltöltve) is a piacra dobnak. Rikardu éttermében ebből a sajtból készül a legfinomabb „máltai derelye”, azaz a ravioli is, melyet friss paradicsomszósszal öntenek nyakon, hogy mire nyolcadik fogásként elénk kerül, a legyőzöttek lemondó vicsorával faljuk be az egész tálat egy szuszra.

A mezze a Váncsa István-i has körül felvett spirális pályán sem almás olvasmány, átélni azonban akkora élmény, melyet egy életre megjegyez a Máltára látogató. Például a Maltses Bragioli, egy pohár Cisk, és a Torta tal-Lampuki közé ékelve, a napba fordított arccal tudtam meg, hogy van egy, a máltai nyelvvel közös szavunk, ami pedig a papucs.
Ennek ott, akkor, és pont annyira zsírosan kellett elhangoznia.

(A teljes cikk fellelhető az Ügyvédvilágban)

 

Most, amikor az internetes öntudat a nemzeti közgép kormányát emlegeti és faszobrok merednek vörösen az éjszakába, ideje elgondolkoznunk, kedves barátaim, hogy milyen étkek illenek a punciba. - hoz.

A kérdés tudományos-közéleti és gasztronómiai vizsgálatot, majd cselekvési tervet igényel.

A különféle szempontokból való vizsgálat lépései: 

1. Megfigyelés. Mindenképpen meg kell néznünk néhány maszturbálós pornót, amelyben kreatív rendezők mindenféle dolgokat dugatnak jól táguló színésznőkbe, akik úgy csinálnak, mintha ezt élveznék. (Most kezd ez az egész rettenetes lenni,de ha már elkezdtük, nem hagyhatjuk abba...) Aki esetleg óvatosabb duhaj, annak Hrabalt és az Őfelsége pincére voltam című könyvet/filmet ajánljuk.

2. Személyes vizsgálat: ide tartozik a megfelelő partner kiválasztása, hacsak nem akarjuk a gasztrocoitális élvezeteket önző módon egymagunkban átérezni. A megfelelő partner jelen esetben nyitott minden malackodásra, tüzes vérű és arról ismerszik meg, hogy bármit megtesz értünk. (Jó tanács: ha ilyet találna, ne eressze!) Ezen kívül rugalmasan kezeli az extrém ötleteket is, mind szellemileg, mind testileg.

3. Közéleti vizsgálat. Az Emberi Erőforrás Minisztérium és a KDNP is azt szorgalmazza (nem utolsó sorban ez a meg nem értett zseni, Matolcsy György), hogy demográfiai katasztrófa elé nézünk, tehát sokasodnunk kell. Ezért a vizsgálat során gondoljunk arra, hogy a cselekmény (aktus) közben ne csak a vágy horgadjon fel bennünk, hanem a nemzeti érzelem is, ezért a megfelelő időben rántsuk ki az élelmiszert és toljuk be magunkat/a rendelkezésre álló hímet, hogy a közéleti-nemzetgazdasági szempontok is érvényesüljenek.

4. A közéleti vizsgálatba az is beletartozik, hogy kinyitjuk a pénztárcánkat és csakis olyan élelmiszert vásárolunk a gasztrocoitushoz, amely ár/érték arányban a megfelelő élvezeti szintet nyújtja, de utána is fogyasztható állapotban marad. (Sose lehessen tudni, mikor dőlnek be a görögök és velük hőn szeretett hazánk, amely nem lesz ugyan gyarmat, de éhes az igen.)

5. Gasztronómiai vizsgálat. Menjünk ki a piacra és győződjünk meg róla, hogy az adott élelmiszer valóban alkalmas-e a megjelölt célra, vagy csak színésznői bravúr és ilyet más nem tud csinálni. (Ha valami különösen gusztustalan pornót néztünk, akkor élből felejtsük el az extrém megoldásokat otthon, aztán nehogy olyan sérülések legyenek belőle, mint a villanykörtés esetnél).

A cselekvési terv része, hogy az adott élelmiszert megfelelően steril állapotba kell hozni, illetve a partnert elég felizgatott állapotba, hogy sikert érhessünk el.

Rossz példa: a lány a bugyi levétele után úgy döntött, mégsem akarja és inkább a dinnyét egyétek meg. Míg az első szelettel végzel, addig ő egyenként kapirgálja ki a magokat az oldalából, amelyek fél perces időközönként, kvázi ritmusosan koppannak a tányéron. Részedről döbbent, néma csend, a csaj teljes beleéléssel kapirgál. Míg megeszi, te már el is döntöd, hogy soha többet nem akarod látni.

Két megtörtént eset, jó példák:

Nagyon reméljük, hogy e blog olvasói szexuálisan felvilágosult és élénk fantáziával rendelkező emberek, akiknek nem kell mindent a szájába rágni. (Éééérted, a szájába rágni...) De mivel nem lehet mindenki ilyen, ezért.

• Kedves júliusi délután, huszonévesen, a szexuálisan túlfűtött, 19 éves barátnővel. Szünidő, unatkozás. Van otthon kemény húsú cseresznye, amit az ágyban fogyasztotok el, kevés ruhában, mert nagyon meleg van.
• Mindig is ki akartad próbálni, tényleg befér-e egy uborka és a szexuálisan túlfűtött szeretődbe, aki minden este azt várja, milyen új ötlettel állsz elő. Hazafelé veszel egy kígyóuborkát. Végül annyira vastagra sikerül, hogy meg se próbálod beleerőltetni, de ettől mindketten annyira felizgultok, hogy a KDNP frakciója végül gratuláló levelet küld.

Jó étvágyat kívánunk!

Te lenézed a Lidlit? Nem jársz bevásárolni, csak a Kulináriszba? Akkor te bizony a felső tízezerbe tartozol, drágám.

A lakosság nagy része Aldizik meg Lidlizik. Miért? Mert olcsón lehet kapni dolgokat.

Az alábbi kaja is olyan, ami gyorsan készen van - amíg egy tészta megfő mellé, már összedobtad -, ráadásul hal, ergo egészséges. És mindent megvehetsz hozzá a Lidliből. (Ezt a blogposztot nem ők támogatták.) Azaz egyvalamit nem: a fokhagymát. Azt vegyél a piacon, méghozzá magyart. (Nem megyünk bele mélyebb hungarológiai és nacionálekonómiai kérdésekbe, maradjunk annyiban, hogy a kínai fokhagyma a Lidliből le lett tesztelve, szar. Ebből is látszik, hogy nem ők támogatták ezt a posztot.)

De, ha már éhes vagy, kéne valami cuccos-zaftos kaja, menjél be és vegyél rá egy tuna steak nevű konzervet, egy adag spagettitésztát és némi paradicsomszószt a pultról. A számla értéke kb hatszáz forint.

Hazaérve tegyél föl vizet a tésztának, cseppents bele némi olajat és sózd meg (így lassabban forr fel, de oda se neki, a tészta nem jó ízetlenül.) Egy serpenyőbe kockázz hagymát és fokhagymát. A hagyma elhagyható. Ha van otthon ezeréves paprika, paradicsom, beleteheted azt is. (Bármit beletehetsz, egyszer répával csináltam, rettenetes lett.)

Ezt pirítsd meg kicsit olajon, vigyázz, a fokhagyma magában hamar odaég. Sózd meg, bontsd fel a tuna steak-konzervet, és ahogy van, kúrd bele az egészet. Nyomkodd szét egy fakanállal, tegyél rá vastagon oregánót (ugye, azért fűszerek vannak otthon..., ne legyél balfasz), fehér borsot (fekete is jó), ebből kevés is elég, meg olyan zöld fűszert, ami éppen otthon van. Ha a hal összerottyant a hagymával/fokhagymával (ami volt otthon), addigra felforr a víz, tedd bele a spagettitésztát. Egy maroknyit, az pont elég lesz.

A halra öntsél paradicsomszószt, nem kell sok. Megint rottyantsd össze. De ha nagyon éhes vagy, keverd össze és így is meg lehet enni. A tuna steak a konzervből kiszedve, pirítóson is isteni egyébként.

Ha a tészta megfőtt, öntsd le róla a vizet, majd borítsd rá a halra, csepegtess rá olívaolajat (ha van otthon, jól megdobja az ízét) és kutyuld össze a halas szósszal. ha van otthon sajt, reszelj rá, ha nincs, nem kell.

Amikor a csaj szex után kijelenti, hogy farkaséhes és úgy enne valami finomat, akkor ezzel lehet villogni. Amikor hazaérsz 11-kor az edzésről és nem akarsz párizsis kenyeret enni állva a nyitott hűtőnél, ezzel boldoggá teheted magad. Kaja, egészséges, gyorsan kész van, mit akarsz még?

Vannak azok a pillanatok, amikor a legkeményebb férfiak is elérzékenyülnek, ez pedig a kedves mama főztjének említése.

Anyám csirkepörköltjének nem volt párja a világon. Álljon emlékül ez a poszt mind e nagyszerű asszonynak, mind az ő főztjének.

Amit amúgy tiszta szívéből gyűlölt. Mármint a főzést.

A hétvégi főzéseket addig húzta, amíg a család már egy nagy, éhes kutyafalkaként állta körül a konyhát, ételt követelve. Ekkor hozzáfogott és mindössze órák alatt csodálatos alkotások – egyszerűek, finomak és laktatóak – születtek a kezei alatt.

Mind közül a csirkepörkölt – nokedlival és uborkasalátával – volt a kedvencem. Már a szavak kiejtése kiváltja a nyálelválasztást. A csirkepörkölt nokedlival nem egy közönséges étel, ez nemzeti kincs. Olyasmi, mint a töltött káposzta, amit karácsony harmadnapján, kiskanállal kell enni hajnali háromkor, persze félig fagyottan, az erkélyről behozva, lábasból. A töltött káposztára is van mindenkinek egy saját receptje, a csirkepörköltre is kell legyen.

Mostanra az összes gasztromókus az alapanyagok fontosságát hangsúlyozza, ezt persze mi sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Csirkepörköltet mellfiléből készíteni barbár cselekedett. Kell bele a csontos hús, mert anélkül nincs igazi íze. Ja, igen. És nem szabad olajjal csinálni. Zsírral kell, disznózsírral, amit gusztustalan, műanyag dobozban adnak a ratyi közértekben, ahol még a barna-szürke köveket mossák fel koszos vízzel a kötényes közértes nénik.

Szóval, olajjal és csontok nélkül neki sem szabad állni.

Vasárnap reggel, a boltból feljőve, fogni kell egy nagyobb és egy kisebb fej hagymát és gondosan apróra kell kockázni. Lapos, széles lábasba oda kell csapni egy adag zsírt, amiben üvegesre kell fonnyasztani a hagymát. Nem szabad odaégetni, mert akkor keserű lesz az íze. Eztán jön a trükk. A legtöbben ugyanis fogják a húst és ráteszik az egészet, meghintik pirospaprikával és sóval, oszt’ jónapot. Aki ilyet tesz, máris elrontotta. Nincs az a másnaposság, amiért ez megbocsátható lenne.

A trükk

Az igazi csirkepörkölt-alap trükkje ugyanis az, hogy lehúzod szépen a lábost a tűzről (nagyon fontos!), beleszórsz három kanálnyi pirospaprikát, kevés borsot és majorannát. Eztán jön némi piros arany és kecsap. 

Ha szezonja van, sokat segít a pörköltalapon a paprika és a paradicsom, amit kb akkor kell belerakni, mikor a hagyma elkezd üvegesedni. Aztán lehúzni a tűzről és bele a fűszereket.

Ha a fűszereket beletettük, összeállt a pörkölt esszenciája, ami azokat a csodálatos ízeket csalogatja elő, amelyek nem is ismertek sehol e világon. Ekkor kell beletenni a csirkehúst, tetszőlegesen nagy darabokban, de azért érdemes a combok felső- és alsó részét elválasztani egymástól és a melleket is több részben belerakni. Csontos melleket. (Felejtsd el a filét, pláne ne csontoztasd ki a hentessel. Állj neki magad otthon és keresd meg, hogyan filézed ki egy nagy késsel. Elsőre kemény meló lesz, de nagyon büszke leszel magadra, ha végre sikerül lehántani a húst a csontokról. Némi anatómiára is szert tehetsz ezáltal. De mindegy, nem ez a lényeg.)

Ha benne van a fűszer a hagymán és a csirke a fűszeren, keverd szépen össze egy fakanállal, amit még nem törtél szét a gyerek seggén és tedd vissza a tűzre. Ne tegyél hozzá semmit. Ne öntsd fel vízzel. Közepes lángon kavargasd, nehogy odaégjen.

Ha mindent jól csináltál, a pörkölted elkezd pörkölődni. A külseje sülöget, a belsejéből elkezd távozni az a rengeteg víz, amivel felpumpálták a jó csirkét. A hús idővel kicsit össze fog esni, arra számíthatsz. Hacsak nem tanyasi csirkéd van, mert akkor kevés víz fog kijönni belőle.

Kb fél óra közepes tűzön való pörkölés és kevergetés után a csirkehús külseje kicsit megpirult, a belsejéből pont annyi víz távozott, hogy ellepje a húst. Ekkor tegyél rá fedőt és lassú tűzön főzd a levében fél órát-negyven percet.

A nokelli

Ezalatt pont elkészítheted a nokedlit, ami rémesen egyszerű: három-négy tojást beleütsz egy műanyag edénybe, beleteszel egy marék sót, annyi vizet, amennyi tojást beleöntöttél és izomból lisztet. Jó, ha van otthon robotgép, mert különben jól meg fogsz izzadni a kevergetésbe. Csomómentesre kell keverni, méghozzá sok liszttel. Nem írok mennyiséget, mert nem tudom, sose mértem le. Annyi liszt kell bele, hogy még éppen olyan állagúnak kell lennie, hogy lassan lefolyjon a nokedliszaggató lyukain át a lobogó vízbe. Nagyanyám egy fa vágódeszkán, késsel nyomta a nokedliszaggatást, jobbak is lettek a nokedlik, mint a szaggatóval. Sajnos ez a tudás vele együtt a sírba szállt, pedig ezerszer láttam, hogy csinálja. Kis hurkákat formált a tésztából és azokat boszorkányos ügyességgel belevagdosta a vízbe.

A megfőtt nokedlik feljönnek a víz tetejére, ezeket kihalászod egy szűrővel, hideg víz alá teszed, majd bele egy serpenyőbe, ahol kicsit – éppen hogy – megsütögeted zsírban. Mély serpenyőben, legyen sok. A nokedliből sosem elég.

Nyelni

Közben a pörkölted kezd megfőni, vedd le róla a fedőt. Ne felejtsd el kevergetni néha, nehogy odaégjen. Érdemes megkóstolni, hátha sótlan lett. Ha elsóztad, már késő. (A trükk ilyenkor állítólag az, ha beleteszel egy krumplit, mert az elveszi a túl sok sót. Nem tudom.) Fedő nélkül le kell róla főzni róla a maradék levet, hogy sűrű szaft keletkezzen, amely a világtörténelem legfinomabb ízeit tartalmazza.

A tálaláshoz halmozz rengeteg nokedlit egy nagy tálra, tegyél rá húsdarabokat és locsold le a szafttal, aminek lehetőleg eddigre pont elég sűrű konzisztenciája lett. Uborkasaláta, vagy kovászos uborka illik hozzá. Annak ellenére, hogy csirke, inkább vörös bort igyál rá. 

Lehet nyelni, nagyokat.

...hogy kinek hogy tetszett a Walking Dead második évadának zárakkordja?

különben meg teszek almát a krumplifőzelékbe, és akkor mi van. Le lehet rólam zizzenni.

Bármiféle zöldség megkészítéséhez a Legénykonyha javasolja a Hungáriától a Gyere, gyere Juli című feminista kiáltványszózatot.

06/90 69 69 666

álmában pőre
pávián kurkássza meg
hintaló nyerít.

Holnap disznótor, készüljé'.

Az ember tökéletlen, hibát hibára halmoz, dolgaiból nem tanul, s mikor nyolcvanhetedjére lesz keserű kanalas orvossággá a mindenség, akkor is csak áll, mint akit telirüszttel tökönrúgtak, kóstolgatna, de moccanni nem tud, pislog, motyog bénán, hogy ez meg már megint mi a fasz.
 
Ilyen hiba többek között a sörrel való felöntés.

A sörrel fölöntés a csapba hugyozással rokon tevékenység, aki férfi, így tehát a legénykonyha is: elköveti. Közös bennük továbbá, hogy folyton. Pedig a filozófia - miszerint a.) a sör jó; b.) ha jó a sör, beleimnek kedves, akkor az ételt is bizonnyal jobbá teszi – alapjaiban hibás. A sör, ahelyett, hogy ízeket oldana, és az ételiséget ízléses masnival öltöztetné ünneplőbe, keserűvé tesz. De olyan keserűvé, hogy ahhoz képest a szar is szar. Mert a sörrel való felöntésben a Szergej Mihajlovics Eizenstein-féle 1+1=3 elve érvényesül, még akkor is, ha az orosz celluloidpróféta biztosan nem holmi tőrőlmetszett kocsmateoriákat kívánt szentesíteni, mikor a montázs képletét leírta volt.

Perjésné Dózsa Erzsébet tanárnőt a messzi távolból csókoltatom egyébként, és küldenék neki Szécsi Páltól az Egy szál harangvirágot. Meg mindenkinek, aki szereti.

 
Na, mer' az van, hogy elkúrtam egy paprikáskrumplit. Erről is az ital tehet, mondaná nagyanyám, és milyen igaza lenne!

Perszehogy csuklóból felsorolhatnék három olyan legénykonyhai alapvetést, amelyhez elengedhetetlen a malátszörp, és akkor a konyhai kispolcon – mely, és erről talán még lesz szó, a budirodalommal egyetemben a legnemesebb olvasnivalók gyűjtőhelye – még körbe sem néztem. De, hogy mi vitt rá arra, hogy a paprikás krumplimat sörrel öntsem fel: nem tudom. Tisztelt bíróság. Nyilván a mágikus másnaposság tehet róla - az ereimben ott dúdolt a pia még, és meg akartam énekeltetni a veres lében a kolbászokat is. Ám a paprika és a sör eleve rossz kombó, mint a zsírfagyi, vagy a vaníliás ecetpuding avas szalonnával: a keserűnél is epésebb, a fanyarnál is fájdalmasabb, ehetetlen, szottyos-veres lé, az lett belőle.
Szégyellem magam.
Kőbányaival fogom leinni a bánatot a sárga földig.

(Különben meg ez, hogy „csapba hugyozás”, mekkora marhaság már, hát nem a csapba vizelsz, jól is néznénk ki, nem találnék bele, az biztos.)